Van itt egy mítosz: hogy a politika szakértelmet kíván. Hát nem: a politika célokat kíván. Ha célokat szakértőkkel akarunk meghatározatni, akkor azok szakmai célok lesznek: államháztartási egyensúly, fiskális és monetáris politika, ilyen-olyan reformok. De ezek nem célok: ezek eszközök csupán a célok elérhetősége érdekében.

A Fidesznek talán vannak szakértői? Nemigen látszik a teljesítményükön! Bajnaiéknak ugyan vannak, de mire mennek vele?

Amúgy maga a politika is legalább kéttételes mű: az első tétel a hatalom megszerzése, a másik pedig a hatalom gyakorlása. Aki e kettőt összekeveri és nem tudja, hogy melyikhez mi kell, az ne akarjon politizálni!

A hatalom megszerzéséhez (az első tételhez) nem szakértők kellenek, hanem kezdeményezőkészség. Szakértők majd a kormányzáshoz kellenek – őket majd a hatalom birtokában felvesszük, jó pénzért!

Most a politika első tételénél tartunk és legkorábban egy bő év múlva érkezünk majd el a másodikhoz. Ezért most szinte kizárólag ezzel az első tétellel kell foglalkozni! Mindenki, aki már most a másodikkal foglalkozik, csak az idejét pazarolja. Az ellenzék azért képtelen áttörést elérni, mert sosem azt csinálja, ami aktuális, hanem azt, ami az egyes vezetőit izgatja. „Ki vezeti majd az egyesült ellenzéket?”, „Milyen legyen az adórendszerünk?”, meg effélékkel. Mintha ezekkel a témákkal meg lehetne ragadni pár tízezernél több embert. Aki politizál, az foglalkozzon az emberekkel és azzal, hogy a valódi, hús-vér, szorongó emberekbe hogyan önthet lelket.

Politikai közösséget formálni pofonegyszerű: csak bátorság és kezdeményezőkészség kell hozzá.

Sokan és sokat és persze teljesen feleslegesen szöszmötölnek azzal is, hogy úgymond „megtalálják a megfelelő országgyűlési képviselőjelölteket”, éspedig minden körzethez. Istenem: mintha az elmúlt huszonvalahány évben az határozta volna meg az éppen aktuális politika jó vagy rossz mivoltát, hogy kik voltak a kormánypárt képviselői az egyes körzetekben. „Lószart, mama” – és kedves politikusok: a politika attól függött, aki meghatározta a politika célját! Nem fontos, hogy ki lesz a bivajbasznádi választókerületben a jelöltünk: mert itt úgyis arra szavaznak a körzetben, akinek a pártját kormányon akarják látni! Ha - teszem azt – egy párt kihirdetné, hogy „Képviselőjelölteket keresünk, havi nettó milláért (mármint, ha győzünk)!” és egyetlen feltételt szabna a jelölteknek, hogy a parlamentben majd teszik, amit a párt mond nekik, akkor semmivel sem jutnánk rosszabb eredményhez, mintha csupa 180-as IQ-jú nyolcdiplomás szenttel próbálnánk feltölteni a padsorokat. Mert egy működő szervezet minősége nem az abba besorozottaktól függ alapvetően, hanem a szervezettől magától, annak „kitalált” vagy éppenséggel „kitalálatlan” mivoltától – vagyis végső soron a szervezet céljától.

Mármost, ha le akarjuk cserélni ezt a mostani politikusgarnitúrát egy másikra, akkor ehhez mindenek előtt egy szerethetőbb másik garnitúra kell: ezt kell létrehozni. Ehhez pedig nem kellenek holmi hangzatos elvek – ha azok kellenének hozzá, akkor a mai ellenzéknek már 90%-os támogatottsága lehetne, annyiszor elmondták már, hogy „jogállam!”. Elég azt mondani, hogy ha rajtunk múlik, ha elegen szavatok ránk, akkor úgy elhajtjuk Orbánt, meg a hasonló alakokat, hogy az életben vissza nem találnak a Kossuth térre. Mert aki kormányváltást akar, az bosszút akar, nem pedig demokráciát! Persze: akar ő demokráciát is, meg jogállamot, meg hogy ne termőföld- és trafikmutyizzanak és hogy ne simicskázzanak – de mindenek előtt azt akarja látni, ahogy Orbánék a választás éjszakáján sírva húznak a retekbe! A választó eddig akar előre látni és ez az a feeling, amiért (legyünk őszinték) odaáll valaki mellé. Mert ha elkezdünk arról vitatkozni (szigorúan a bázisdemokrácia ab start végtelen-parttalan vitákat garantáló szabályai szerint), hogy ki mit is szeretne, mit akar ingyen kapni az államtól, vagy éppen hogy az állam senkinek ne adjon semmit se ingyen, akkor ott a dolog vége… Ez a hóbortosok és „mélyszakértők” szűkszemű világa: ez nem politika, ezzel sosem fogsz tömegeket bevonzani!

Politizálni egy olyan helyzetben, mint ez a mi mostani helyzetünk, nagyon egyszerű: „Gyere és váltsuk le őket!” – ennyi. És persze, igen: majd ha leszünk már elegen, akkor – de majd csak akkor! – lesznek nekünk is szakértőink. Felvesszük őket, mint egy multi: ez a meló, ezek a cég céljai – hajrá! Olyan jó szakértőink és olyan jó szakpolitikánk lesz, hogy Bajnaiék, meg mindazok, akik a szakértelemre élveznek, sírva fakadnak gyönyörűségükben. Azért lesz jó szakpolitikánk, mert tudjuk, hogy anélkül nem megy – de azt is tudjuk, hogy csak azzal meg egyáltalán nem menne! Éppen ezért nem is azzal kezdjük.

A merészséggel kezdjük. Aki tökös ellenzéket akar, aki látni akarja egy év múlva Orbánékat elkullogni, az jöjjön, lájkoljon, osszon meg minket! Nem kellenek ide Simicskától az amúgy sem bérelhető óriásplakátok: elég, ha mindenki, aki a francba kívánja Simicskát (az impotens ellenzékkel együtt), az megosztja a cuccainkat mindennap, mindenkivel. Hahó: a XXI. század van, nem a XX. Már nem csak nyomisajtó meg köztv van: van már mindenkinek internete, aki szavazóbázisként szóba jön. Senki és semmi máson, csakis rajtunk múlik, hogy az infó eljut-e majd mindenkihez? Pénz, milliárdok se kellenek: elég a net havidíját kifizetnetek. Basszus: ha kullogó Orbánt akarsz látni, legyen napi egy másodperced megosztani! És ha erre sem leszel képes, akkor tölts le magadnak egy Közgép-logót és csókolgasd, mint oroszok az ikont!

Ahhoz, hogy itt legyen végre valami pozitív változás, nem kell más, csak pár „becsületes briganti”, aki berúgja ennek a korhadt csehónak az ajtaját. Nem kell más – akik mást állít, az vagy hülye, vagy gyáva, vagy pedig nem is akar igazi változást, csak zsebhokizni a régi kis himihomihomokozóban.